2012. január 17-én az Európai Bizottság három ügyben indított kötelességszegési eljárást Magyarorország ellen: a jegybanktörvény, az adatvédelmi ombudsmani hivatal megszüntetése és a bírák korai nyugdíjazása miatt. A többi, a világsajtó és az Európai Unió figyelmét is magára vonó kérdés - az alkotmány, a választási törvény és a médiatörvény - nem szerepel a bizottság napirendjén. Az adatvédelmi hivatal kérdése azért is fontos, mert korábban az adatvédelmi biztos őrködött a közérdekű adatok nyilvánossága felett is. E terület súlyát jól illusztrálja a Pintér Sándor által a Barroso-levél miatt Mong Attila ellen kezdeményezett büntetőeljárás (lásd a január 13-ai bejegyzést).
Két megjegyzés kívánkozik ide. Az egyik az, hogy bármilyen kínos is az Európai Bizottság eljárása, mégis szükséges és szerencsés: a hagyományos belső fékek és ellensúlyok - a független média, köztársasági elnök, költségvetési tanács, bírói kar, alkotmánybíróság és a jogokkal is rendelkező parlamenti ellenzék - már megszűntek vagy súlyukat vesztették, ezért helyes bevetni a külső fékeket és ellensúlyokat - az Európai Uniót és a Nemzetközi Valutaalapot - annak érdekében, hogy Magyarország visszatérjen a liberális demokrácia útjára. Talán unalmas mindig felmondani a leckét, mégis érdemes felidézni például Michael Schudsont ("...a reprezentatív demokrácia olyan politikai rendszer, amely a hatalom és a hatalmasok iránti bizalmatlanságon alapul") vagy éppen Robert Michelst és az oligarchia vastörvényét (miszerint a pártok és vezetőik mindig hatalmuk maximalizálására törekszenek). Fékekre és ellensúlyokra nem viccből van szükség, hanem azért, hogy csökkentsék a hibás döntések számát, és megakadályozzák a hatalomkoncentrációt.
A másik megjegyzés optimista: a demokrácia megingása nem feltétlenül visszafordíthatatlan folyamat. 2002-ben a Fideszt a választók már elküldték a hatalomból, pedig az első Orbán-kormány kevesebb ellentmondásos törvényt vitt keresztül a parlamenten, és a gazdasági helyzet is lényegesen jobb volt, mint a mai.