2012. február 6-án a hvg.hu arról számolt be, hogy nyilvánosságra hozták a 2013-tól hatályba lépő új nemzeti alaptantervet. A tanterv abba a koncepcióba illeszkedik, amely az elmúlt két évben jelent meg és teljesedett ki, és amelynek lényege az állam semlegességének hiánya (vagyis a liberális állameszmény tagadása): az állam nyíltan állást foglal értékbeli, ízlésbeli és morális kérdésekben. A nemzeti alaptanterv lényeges vonása, hogy nem elégszik meg a gyerekek oktatásával, de nevelni is kívánja őket. Azzal a kérdéssel nem foglalkozik, hogy a szülők valóban át kívánják-e ruházni ezt a feladatot az államra.
Pedig az alaptanterv számos témát tárgyal. Egyebek mellett azt írja, hogy a gyerekeket médiatudatosságra kell nevelni. A koncepció - akárcsak a 2010-es médiatörvény - abból a feltevésből indul ki, hogy a média veszélyforrás, amivel szemben a felhasználónak meg kell védenie magát. Azt írja: "Tájékozódásunkat, választásainkat segítik a médiumok, azonban kritikátlan használatuk kártékony befolyást gyakorolhat a személyiség fejlődésére." Azt is kijelenti, gerbneriánus szellemben, hogy: "A média nem elsősorban az egyes műsorokon keresztül gyakorol hatást a befogadók tömegére, hanem a műsorfolyamban napról napra visszatérő mintázatokkal." Az immár 90 éves médiahatás-vita állami autoritással való eldöntése legalábbis nem szerencsés. Hall és Morley például vélhetően árnyaltabban fogalmazna. A nemzeti alaptanterv erélyesen lezárja a McLuhan és a "technikai determinizmust" ellenzők (például Schudson) vitáját is, amikor leszögezi: "A média nemcsak a kommunikáció módját változtatta meg, hanem magát a társadalmat is."
