2012. február 12-én nem történt semmi érdekes. Ez pedig lehetőséget nyújt a Cenzúraregiszternek arra, hogy felidézze, mikor és hol érdemes keresni a magyarországi médiaháború legújabb szakaszának kezdeteit.
2010. április 18-án, vagyis közel két évvel ezelőtt az MTI arról adott hírt, hogy az akkori magyar médiahatóság, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) delegációja látogatást tett a Kínai Népi Demokratikus Köztársaságba. A Tirts Tamás által vezetett magyar küldöttséget Csang-Haj Tao, a kínai Állami Rádió, Film és Televízió Főhivatal (SARFT) miniszterhelyettese fogadta.
A magyar delegáció elkérte azoknak a szabályoknak a gyűjteményét, amelyek a kínai televíziós műsorszórásra, a műsorpolitikai részletekre vonatkoznak – folytatja a magyar hírügynökség jelentése alapján készült beszámoló. Az ORTT fideszes tagja az MTI kérdésére válaszolva elmondta: Magyarországon feltétlenül szükségét látja egy új médiatörvénynek, egy megújuló médiaszerkezetnek. Az ORTT küldöttsége Pekingből Sanghajba indult tovább, ahol továbbra is a SARFT vendégeként ismerkedik a kínai rádiózással és televíziózással, a helyi médiaszabályozással – zárul a közlemény.
Magyarországon még ugyanebben a hónapban választásokat tartottak, majd megkezdődött a médiarendszer gyors és alapos átalakítása. Az átalakulás fontosabb állomásairól a Jogi Fórum közöl összeállítást. Az új médiatörvényeket fideszes parlamenti képviselők egyéni indítványként – vagyis társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül - nyújtották be, heves szakmai bírálatokat váltva ki.
A Freedom House 2011-ben közzétett jelentése szerint „Kína médiakörnyezete 2010-ben is a világon az egyik legkorlátozóbb volt”. Az ország 85 pontot kapott a szervezet sajtószabadság-indexében, vagyis a »nem szabad sajtó« kategóriába (60–100 pont) került, egyebek között azért, mert a „Kínai Kommunista Párt ellenőrzést gyakorol a média felett annak érdekében, hogy a pártról és az államról pozitív képet propagáljon, miközben elnyomja azokat, akiket ellenségeiként bélyegez meg”.
Talán olcsó összeesküvés-elmélet, puszta rosszindulat azt feltételezni, hogy a kínai látogatás és az új magyar médiatörvények között bármiféle összefüggés volna. Talán csak egyszerű médiadiplomáciai gesztusról van szó – végtére is sokan úgy tartják, Kína a 21. század globális mértékben meghatározó politikai ereje lesz. Talán a kínai látogatás és az új magyar médiatörvények közötti időbeni egybeesés csak koincidencia.
De ha véletlenről van szó, a cél pedig a szakmai kapcsolatok erősítése volt, felmerül a kérdés: miért nem később, az új magyar médiahatóság felállása után kerítettek sort a kínai látogatásra?
