2012. február 22-én az Európai Bizottság közel 500 millió euró Magyarországnak szóló fejlesztési támogatás befagyasztását javasolta az Európai Unió pénzügyminisztereinek, mert Magyarország 2004 óta folyamatosan túllépte a vállalt deficitet. Olli Rehn pénzügyi biztos újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, a túlzottdeficit-eljárást és az ugyancsak Magyarország ellen indított kötelességszegési eljárásokat külön kezelik.
A magyar kormányzat szerint a javaslat „megalapozatlan és méltánytalan”. Varga Mihály államtitkár szerint az EU Magyarországgal kíván példát statuálni, amit az is igazol, hogy számos tagország nagyobb mértékben lépte túl a hiánycélt.
Magyarországnak befolyásos uniós tagországok barátságára lesz szüksége ahhoz, hogy az összeg tényleges befagyasztását megakadályozza, ám ilyenekből egyre kevesebb akad Európában. Magyarország elszigetelődött.
Ha a magyar kormánynak igaza van – és ki kételkedne a kormány szavában? –, vagyis az Unió valóban pikkel Magyarországra, arra két magyarázat kínálkozik. Az egyik az Orbán Viktor és a kormánypárti sajtó által hangoztatott nemzetközi összeesküvés, amelynek célja az ország tönkretétele; hogy ez pontosan kinek és miért lenne jó, még tisztázásra vár.
A másik, komolyabb magyarázat az lehet, hogy – mint Kis János írja a HVG-ben – az Orbán-kormány antidemokratikus intézkedései, köztük a sajtószabadság korlátozására tett erőfeszítések ma már nem tekinthetők egyedi anomáliáknak, hanem rendszerré állnak össze, az Unió pedig – elunva az állandó vitát – inkább a fegyelmezés eszközéhez nyúlt. Olli Rehn talán tagadja a pénzügyi szigor és a demokratikus deficit közti összefüggést, de ezzel csak szívességet tesz a magyar kormánynak: lehetőséget kínál neki arra, hogy emelt fővel, arcvesztés nélkül oldja meg a helyzetet azzal, hogy eleget tesz az uniós elvárásoknak.