„A bíróság megerősítette a Médiatanács elvi álláspontját” – ezzel a címmel adott ki a Médiatanács sajtóközleményt 2012. február 28-án, miután a Fővárosi Törvényszék első fokon az Index beszámolója szerint úgy döntött, a médiahatóság jogtalanul nem írta alá a Klubrádió korábban elnyert frekvenciájára szóló szerződést. A bíróság tudniillik elismerte azt, amit senki sem kérdőjelezett meg: hogy egy műsorszolgáltatónak egy vételkörzetben csak egy frekvenciája lehet. Mint ismert, a Klubrádió korábban jelezte, hogy az új frekvenciára szóló szerződés aláírásával egy időben lemond jelenlegi, egyébként is hamarosan lejáró frekvenciájáról.
A Médiatanács közleménye – talán kár is mondani – a PR-lecke mechanikus felmondása: ha valami számodra kedvezőtlen történik, hangsúlyozd azt az apró részletet, ami jó fényt vet rád, a többit pedig egyszerűen hanyagold. Nem fair. És mégcsak az se biztos, hogy használ a hatóság imágójának. A baklövések elismerése inkább növelné a presztízsét. A kommunikáció nem erőssége a médiahatóságnak.
Ugyanezen a napon a HVG arról írt, hogy az Európai Parlament újabb meghallgatást tartott a magyar médiahelyzetről. Az Európai Újságíró Föderáció képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a közszolgálati médiából tömegesen bocsátottak el újságírókat, ami a „puha nyomásgyakorlás” egy formáját jelenti. A South East Europe Media Organisationt képviselő Olivier Vujovic azt kifogásolta, hogy Szalai Annamária, a Médiatanács elnöke kinevezése kilenc évre szól, a 2010-es médiatörvény csomagot pedig érdemi szakmai egyeztetés nélkül fogadták el. Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője ugyanakkor azt a kérdést tette fel, hogy „hol volt az unió, amikor az előző kormány lábbal tiporta a sajtószabadságot?”
Szintén ezen a napon a Magyar Narancs arról számolt be, hogy a zuglói önkormányzat tízmillió forintos támogatási szerződést kötött a Magyar Demokratát kiadó Artamondó Kft-vel egy zuglói melléklet elkészítésére.
