2012. március 13-án a Véleményvezér „Március 15.: kösz, nem kérünk importtüntetőket!” címmel közölt bejegyzést. Abból az apropóból, hogy az Index beszámolói szerint szerint a nemzeti ünnepre tervezett kormánypárti Békemenetre a Gazeta Polska felhívására Lengyelországból, a Milla ugyanakkora tervezett ellenzéki demonstrációjára pedig a Libération buzdítására Franciaországból érkeznek résztvevők. A Véleményvezér szerint a külföldi tüntetők „olyasmibe szólnak bele, amihez semmi közük, aminek következményeit nem nekik kell viselniük”.
A Véleményvezér téved.
Azzal talán ő is egyetért, hogy az iraki vagy a líbiai diktátor külföldi segítséggel való elmozdítása indokolt volt, holott a külföld ott is olyasmibe szólt bele, amihez – látszólag – nem volt köze; olyasmibe, aminek következményeit nem neki kellett viselnie. Magyarország persze nem Irak és nem Líbia, de nincs okunk arra, hogy azt mondjuk: a kisebb jogsértés még belügy, a nagyobb már indokolja a külföldi beavatkozást. A kisebb és a nagyobb jogsértés között csak önkényesen lehetne meghúzni a határt, technikai értelemben csupán mennyiségi, és nem minőségi különbség van közöttük.
Ráadásul erősen kétséges, hogy a magyarországi médiaszabadság-deficitet eredményező médiaszabályozásnak ne lennének következményei mondjuk Franciaországra nézve. Magyarország az Európai Unió tagja. Bármi, amit tesz, precedensértékű. Ha Európa szemet huny a magyar jogsértés felett, utána bármely tagországa hasonlóra ragadtathatja magát, és Magyarországra mutatva igazolhatja cselekedetét.
Örüljünk inkább, hogy vannak külföldi barátaink, akik hajlandóak szót emelni a mi érdekünkben.
