2012. április 7-én arról írt Friss Róbert a Népszabadságban, hogy a frekvenciasaga nem ér véget. Az egykori Sláger Rádió amerikai tulajdonosai a washingtoni nemzetközi bíróságon perelnek az állomás 2009-es – tehát még a többpárti Országos Rádió és Televízió Testület alatt történt – frekvenciafosztása miatt. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) pedig a közelmúltban az InfoRádió 95,8 mHz-es frekvenciájára írt ki új pályázatot. Az állomás által használt hullámhosszra kiírt pályázat – hasonlóan a Klubrádió 95,3 mHz-es frekvenciájára kiírthoz – húsz százalékban zene sugárzását írja elő, dacára annak, hogy az InfoRádió kizárólag híreket és közügyekkel foglalkozó beszélgetéseket adott.
A médiatörvény (a 2010. évi CLXXXV. törvény) preambuluma szerint a médiaszabályozás célja „a demokratikus berendezkedés megfelelő működésének” elősegítése és „a véleménynyilvánítás és a szólás, valamint a sajtó" szabadságának megóvása. A jogszabály azt is kimondja, hogy „a médiaszolgáltatások sokszínűsége kiemelten fontos érték” (4. §). Hasonlóan fogalmazott az 1996-os rádió- és televíziótörvény is.
Az európai médiakutatók Habermas 1962-es, az amerikaiak a Hutchins-bizottság 1947-es jelentése nyomán azt mondanák, a médiának elsősorban a demokratikus nyilvánosságot, a tájékozott választói döntéshozatalt, a közügyekről folyó racionális és kritikus vitát, a politikai részvételt kell támogatnia. A rádióállomás keresőjét az FM-tartományon ma végigpörgetve Budapest térségében legalább kilenc olyan állomást találni, amely könnyűzenét sugároz. A prózarádiók zenerádióvá való átalakítása ebben a közegben aligha szolgálja a sokszínű nyilvánosság megteremtését.
A legújabb kori magyar médiatörténetet végigkísérték a hatósági frekvenciaosztással kapcsolatos viták; elég a TV3 kigolyózására, a Tilos Rádió ideiglenes elhallgattatására, a Pannon Rádió engedélyezésére, a Danubius/Sláger kontra Neo/Class FM-ügyre és a Klubrádió friss perére utalni.
Ebben a kontextusban az egyetlen elfogadható megoldást alighanem az jelentené, ha a jogalkotó – belátva a mindenkori médiahatóság kudarcát, vagyis azt, hogy az képtelen tartalmi szempontok alapján a média sokszínűsége felett őrködni – eltörölné a pályázati rendszert. A médiatörvénynek ki kellene mondania: a jövőben a frekvenciaelosztásról csak egyszerű sorsolás dönthet. A tartalmi szempontokat mellőző rendszer átlátható viszonyokat teremtene, eredményeit pedig nem lehetne vitatni.
Az állam (a hatóság) szerepét pedig a jövőben arra kellene korlátozni, hogy elősegítse és felgyorsítsa a digitális rádiózásra való átállást. Digitális sugárzással a mainál is több rádióállomás működhetne, a rádiók összességének kínálata pedig sokszínűbb lenne a mainál. Anélkül, hogy hatóság őrködne felette.