Míg a március 15-ei tüntetés után a média körüli háborúzás intenzitása csökkent, április második felében egyre több olyan hír látott napvilágot, amely arról tanúskodott, hogy a szólásszabadság szimbolikus és gyakorlati kérdései továbbra is a magyar politika vezető napirendi pontjai. Az elmúlt napok e blogban még nem említett hírei közül kettő látszik kiemelkedni.
Az egyik, 2012. április 20-ai keltezésű hír – amely például az Origón jelent meg –, arról szól, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztalta Magyarországot a vörös csillag nyilvánosság előtti viselésének tilalma miatt, mondván, a büntető törvénykönyv rendelkezése ütközik a szabad véleménynyilvánítás elvével. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes közölte: a magyar kabinet nem ért egyet a döntéssel. A tudósításból nem derül ki, hogy Magyarország együtt kíván-e működni Strasbourggal az ügyben.
A másik a Magyar Narancs ugyancsak 2012. április 20-án közölt beszámolója arról, hogy az elmúlt két évben a két vezető konzervatív hetilap, a Heti Válasz és a Magyar Demokrata együttesen bő százmillió forintnyi közpénzhez jutott: a döntően fideszes vezetésű budapesti kerületek ekkora értékben rendeltek különböző mellékleteket e lapoktól. Magyarországon az állami vállalatok és hivatalok megbízásai minden választás után más lapokhoz kerülnek, vagyis az történik, hogy az új hatalom alatt a közpénzek új magánzsebekbe vándorolnak.
Ha egyszer új médiatörvény születik, úgy vélem, két alapvető kritériumnak kell majd megfelelnie. Az egyik az, hogy megakadályozza a médiafinanszírozásra fordított közpénzek pártklientúrákhoz való átcsatornázását (vagyis jobban takarékoskodjon a szűkös adóforintokkal). A másik, a fenti megfontolástól független kritérium az, hogy biztosítsa a szólás szabadságát, de úgy feleljen meg ennek a liberális elvnek, hogy közben nem távolodik el túlságosan a dominánsan konzervatív, a szabad szólással szemben gyanakvó közvélemény elvárásaitól – pusztán azért, mert egy törvény akkor jó, akkor legitim, ha valamelyest megfelel a többség morális elvárásainak (de azokat csak a szakmai racionalitás keretein belül szolgálja ki).
