A jóhiszemű értelmezés szerint a pártok állami támogatásának megszüntetése a társadalmi szolidaritás elmélyítését, a közös teherviselés szolgálná. De ennek ellentmond, hogy együttesen is csak két-három milliárd forintról van szó, ami jelentéktelen költségvetési tétel. Az összehasonlítás kedvéért: a médiahatóság 2012-es költségvetése több mint 33 milliárd, a műsorszolgáltatási alapé pedig több, mint 77 milliárd forint.
A rosszhiszemű értelmezés szerint a pártok állami támogatásának megszüntetése azt a célt szolgálja, hogy kihúzza a szőnyeget a Fidesz–KDNP-pártszövetség riválisai alól. A kormánypártok a megszállt állami erőforrások segítségével tovább működhetnek; például az ellenőrzésük alá vont közmédia és a nemzeti hírügynökség segítségével könnyedén eljuttathatják üzenetüket a választókhoz. Az ellenzéki pártok azonban a választók számára láthatatlanná válhatnak, mert saját költségvetés nélkül kommunikációjuk összeomolhat.
A rosszhiszemű értelmezés szerint tehát a pártok állami finanszírozásának megszüntetése a de facto egypártrendszer kiépüléséhez és konszolidálásához vezethet.
Figyelemre méltó, hogy más országokban – bár válság ott is van – jellemzően nem merült fel az az ötlet, hogy megvonják a pártok állami támogatását. A pártok Lettország kivételével valamennyi kelet-közép-európai európai uniós tagországban kapnak állami hozzájárulást. A magyarországi pártfinanszírozási rendszer nyugat-európai pártfinanszírozási rendszerekkel való összevetése irreleváns lenne, mert a fiatal kelet-közép-európai pártok taglétszáma átlagosan a fele a nagy múltú nyugat-európai pártokénak (2,84 vs. 4,40 százalék), a választói illékonyság pedig Kelet-Közép-Európában átlagosan háromszor olyan magas, mint Nyugat-Európában (40,75 vs. 13,44 százalék), vagyis a kelet-közép-európai pártoknak még nem alakult ki stabil társadalmi bázisuk, így rászorulnak az állami forrásokra.
Állami támogatás nélkül a többpártrendszer Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is csupán papíron létezhet. Ténylegesen a pártok képtelenné válnának funkciójuk betöltésére, vagyis arra, hogy közvetítsenek az állam és a polgárok között. Azok a magyarok, akik támogatják a pártok állami finanszírozásának megszüntetését, saját magukat is megfosztják érdekeik és eszméik hatékony képviseletétől, országukat pedig a hibás politikai és gazdasági döntések korrekciójának, azaz a kormányváltásnak a lehetőségétől.