Know your place and shut your face_5

Cenzúraregiszter

„…a cenzúrázott sajtónak demoralizáló hatása van. A Rossz potenciális forrása, amelytől elválaszthatatlan a képmutatás, és ebből az alapvető hiányosságából ered minden további hibája. A kormány csak a saját hangját hallja, tudja is, hogy csak a saját hangját hallja, de mégis azzal áltatja magát, hogy a nép hangját hallja, és megköveteli az emberektől, hogy ők is elfogadják ezt az önámítást. Az emberek elmerülnek a politikai babonákban, részben belesüppednek a hitetlenségbe, vagy teljesen elfordulnak az állam ügyeitől, magánemberek gyülevész tömegévé válnak. Mivel a szabad írást törvénytelennek kell tekinteniük, hozzászoknak ahhoz, hogy a törvénytelent szabadnak, a szabadságot törvénytelennek tekintsék. Így pusztítja el a cenzúra az állam szellemét.” (Karl Marx, 1842)

Friss topikok

Címkék

A Cenzúraregiszter 2012. január 1-e óta figyeli a sajtószabadság helyzetével kapcsolatos fejleményeket. Bajomi-Lázár Péter szubjektív szemléje, sajtóhírek alapján.

2012.02.25. 10:03 Cenzúraregiszter

2012. február 25. szombat (Hamis szükségletek)

A média változtatásra szorul, mert az általa sugallt emberkép „botrányosan primitív, hazug, káros és kultúraellenes. A testi-lelki egészséget ajánló produktív életpálya, a felelősségteljes párkapcsolatok és a majdani házasságra történő felkészítés helyett egyéjszakás kalandokra, szingli, mingli, biszexuális és poligám életmódra buzdítanak, miközben a hűséget és a házasságot elavultnak, egészségtelennek, sőt néha nevetségesnek tüntetik fel. Az egyetlen nemi társra való törekvés pedig fel sem merül a palettájukon. Teszik mindezt büntetlenül a huszonegyedik század Európájában és így hazánkban is”írta a Népszabadság 2012. február 25-én a Magyar Családtudományi Társaság megalakulásáról szóló beszámolójában (kiemelés tőlem – B. L. P.).

A testülethez a Magyar Tudományos Akadémia négy tagja is csatlakozott, védnökként; a lap sajnos nem számol be arról, hogy mely tudományterület képviselőiről van szó. Az alakuló ülést a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézetében (magyarul közpénzekből fenntartott intézményben) tartották. Talán felesleges megemlíteni, hogy az új szervezet médiaképe az előző bejegyzésben említett tekintélyelvű sajtóelmélet példája: mi, kiválasztottak, jobban tudjuk, nektek, tudatlanoknak mi a jó stb.

A Népszabadság ugyanebben az írásában arról is beszámolt, hogy 2012 szeptemberétől a magyar iskolákban kötelező lesz a családi életre való nevelés. Kopp Mária, az Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének igazgató-helyettese szerint helyet kapna a képzésben „a reklámok káros hatásának felismerésére” való felkészítés is.

A reklámhatások vizsgálata a médiakutatás kevésbé hangsúlyos területe, ám annyit tudni lehet – például Simon Frith zeneszociológus munkáiból –, hogy a kereskedelmi hirdetések hatását többnyire túlbecsülik. Nem kis részben azért, mert az egyes termékek és szolgáltatások piacra vitelét rendszerint piackutatás előzi meg. A reklámok zöme tehát – a közvélekedéssel szemben – nem „hamis szükségleteket” termel (ahogy a máig befolyásos frankfurti iskola képviselői vélték), hanem létező igények kielégítését célozza.

A reklámok hatékonyságát – pontosabban hatástalanságát – a hétköznapi tapasztalat is alátámasztja. Mindenki naponta termékek, szolgáltatások reklámjainak százaival találkozik a köztéri plakátokon, az interneten, a tévében, a rádióban és az újságokban, ám ezeknek csupán elhanyagolható hányada kelt benne birtoklási vágyat – jelesül azok, amelyeket valamilyen szempontból szükségesnek tart.

A reklámok alacsony hatásfokát az is magyarázza, hogy a vásárlásban a hirdetés csupán egy a számos szempont között. A vásárló olyan szempontokat is mérlegel, mint a szükségesség, a könnyű hozzáférhetőség, az ár, és persze a személyes tapasztalat vagy a személyes kommunikáció útján beszerzett információk („soha többet nem veszek olasz autót”, „a szomszédnak már van szobaszökőkútja, és nagyon elégedett vele”).

Röviden: a médiaveszély diskurzusa mögött olyan monokauzális szemlélet húzódik meg, amelynek a tudomány képviselőit – bármely területről érkezzenek is – eleve gyanakvóvá kellene tennie. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai jobban is meggondolhatnák, mihez adják a nevüket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://cenzuraregiszter.blog.hu/api/trackback/id/tr614200785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.