2012. április 21-én az NMHH sajtóközleményt adott ki, amelyben az áll, hogy a médiahatóság a 2012 elején megváltozott filmtörvény alapján korhatár-besorolásra vonatkozó szabályozást dolgozott ki, „így a mozikban vetített filmeknél is kötelező lett a 12-es, 16-os vagy 18-as karika mellett a 6 éven aluliaknak nem ajánlott kategória feltüntetése”.

Ugyanezen a napon az Index arra hívta fel a figyelmet, hogy Kövér László ideiglenes házelnök a HírTV-nek nyilatkozva a Scmitt-gate kapcsán „néhány nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristaként” utalt azokra az újságírókra, akik a HVG Online-on leleplezték az exelnök plágiumbotrányát. Kövér egyébként az interjú nagyobb részében arról értekezett, hogy az országgyűlés egyes tagjai gyakran méltatlan hangvételű felszólalásokra, gyűlölködő beszédre ragadtatják magukat. Az ideiglenes házelnök öniróniára való hajlama derűs színt hoz az egyébként bosszantóan humortalan magyar közéletbe.

Szintén aznap a Magyar Nemzet Online azt írta, hogy 2013 szeptemberétől az általános iskolákban kötelezően választható módon bevezetik a hit- és az erkölcstant. A dolog több okból is aggályos. Egyrészt azért, mert a papok iskolai jelenléte elmossa az egyház és az állam közti határt; aki hittanra akar járni, menjen a templomba. Másrészt azért, mert a transzcendensnek semmi keresnivalója az iskolában, az iskola a tudomány – vagyis az empíria – háza. Harmadrészt azért, mert a szülőknek nyilatkozniuk kell arról, gyermekük az egyházi vagy a világi nevelést választja-e, amivel olyan magánjellegű adatot adnak ki családjukról, amellyel később vissza lehet élni; a hit magánügy, nem közügy. Negyedrészt pedig azért, mert a szülők sosem hatalmazták fel az államot gyermekeik nevelésére; az iskola feladata egy ideális világban az oktatás volna.