Know your place and shut your face_5

Cenzúraregiszter

„…a cenzúrázott sajtónak demoralizáló hatása van. A Rossz potenciális forrása, amelytől elválaszthatatlan a képmutatás, és ebből az alapvető hiányosságából ered minden további hibája. A kormány csak a saját hangját hallja, tudja is, hogy csak a saját hangját hallja, de mégis azzal áltatja magát, hogy a nép hangját hallja, és megköveteli az emberektől, hogy ők is elfogadják ezt az önámítást. Az emberek elmerülnek a politikai babonákban, részben belesüppednek a hitetlenségbe, vagy teljesen elfordulnak az állam ügyeitől, magánemberek gyülevész tömegévé válnak. Mivel a szabad írást törvénytelennek kell tekinteniük, hozzászoknak ahhoz, hogy a törvénytelent szabadnak, a szabadságot törvénytelennek tekintsék. Így pusztítja el a cenzúra az állam szellemét.” (Karl Marx, 1842)

Friss topikok

Címkék

A Cenzúraregiszter 2012. január 1-e óta figyeli a sajtószabadság helyzetével kapcsolatos fejleményeket. Bajomi-Lázár Péter szubjektív szemléje, sajtóhírek alapján.

2012.04.28. 08:18 Cenzúraregiszter

Európa megint beint? (2012. április 27.)

2012. április 27-én a Népszabadság arról tudósított, hogy az Európa Tanács (ET) jelentéstervezete átíratná a magyar médiatörvényt. Változtatna a Médiatanács tagjainak – ma de facto egypárti – kinevezési módján, az új jogszabály elfogadását többpárti konszenzushoz kötné, eltörölné a közmédiában az MTI kizárólagos hírműsor-készítési jogát, és felszámolná a médiabiztos intézményét.

Más szóval: az ET gyakorlatilag visszaállítaná az egykor oly sokat bírált, de visszatekintve nem is olyan rossz 1996-os rádió- és televíziótörvény fontosabb rendelkezéseit. A 2010-ig hatályos jogszabályt a parlament 1995 végén, közel 90 százalékos többséggel, többpárti konszenzussal fogadta el. A jogszabályt akkor a kisgazdák kivételével valamennyi parlamenti frakció (köztük az akkor ellenzéki Fideszé is) is támogatta, és olyan többpárti médiafelügyeleti struktúrát hozott létre, amelyen keresztül a pártok delegáltjai kölcsönösen ellenőrizhették és korlátozhatták egymást, megakadályozva, hogy egyetlen párt tegyen túl nagy befolyásra szert a médiában.

Az elemzők egyébként máig megosztottak abban a kérdésben, hogy szerencsés-e, ha a pártok delegáltjai ülnek-e a médiahatóságban és a közszolgálati médiakuratóriumokban, vagy helyesebb, ha civil és szakmai szervezetek képviselői dolgoznak ott – esetleg a két képviseleti rendszer kombinációja a legjobb.

Szerintem a többpárti delegáltakból álló felügyeleti rendszer a mai viszonyok között elképzelhető legjobb megoldás, hiszen (1) a parlamenti pártok a választók legitim képviselői és (2) a pártdelegáltak esetében a rendszer transzparens, amennyiben tudható, vagy legalábbis sejthető, hogy melyik delegált melyik párt értékrendjét és érdekeit képviseli, míg (1) a civilek nem legitimek, mert nem bírnak a választók formális felhatalmazásával és (2) esetükben hiányzik a transzparencia is, amennyiben nekik is vannak politikai nézeteik, ám azok nem nyilvánosak.

Természetesen ennél is volna jobb megoldás, ám ennek megvalósítására a mai politikai klíma aligha alkalmas. Abból az egyszerű megközelítésből indulok ki, hogy a kevesebb szabályozás jobb. Aki a médiát szabályozza, az emberek magánéletét akarja szabályozni, hiszen médiafogyasztási szokásaikat kívánja formálni. A magam részéről határozottan kikérem magamnak, hogy az állam írja elő nekem, hány százalékban hallgassak magyar és külföldi zenét a rádióban, és mikor nézzek erőszakos vagy pornográf filmeket a tévében, ha ahhoz támad kedvem.

Médiaszabályozásra legfeljebb annyiban van szükség, amennyiben a médiapiac tökéletlenül működik, vagyis bizonyos tartalmakról önmagában nem gondoskodik. Ezeket a piaci réseket az államnak kell betöltenie, gondoskodva a befogadók egyenlőségéről, vagyis arról, hogy mindenki megkapja a magáét, akkor is, ha egy olyan csoport tagja, amely önmagában túl kicsi ahhoz, hogy a piaci szereplőknek megérje kiszolgálni. Ez a közszolgálati tartalomszolgáltatás feladata.

Vagyis médiahatóságra nincs szükség. A jogsértéseket – például a személyes adatok védelméhez való jog sérülését, a rágalmazást – a bíróságok utólag is tárgyalhatják, a frekvenciák kérdését egyszerű sorsolással is el lehet dönteni. Tartalmi előírások pedig nem kellenek, hiszen a piac alapvetően abban érdekelt, hogy kiszolgálja a felhasználók szükségleteit; az a piaci szereplő, amelyik fittyet hány a befogadók igényeire, gyorsan tönkremegy.

A minimalista médiaszabályozás nemcsak azért nem működhet, mert a politikai hatalmat gyakorló pártok nem érdekeltek benne (hiszen a pártok érdeke az, hogy megszállják a médiát, különböző forrásokat – frekvenciákat, pozíciókat, műsorgyártásra és hirdetésre szánt állami forrásokat – vonva el belőle, amelyekkel aztán a hátországukat jutalmazhatják), hanem azért sem, mert e liberális koncepciót a dominánsan konzervatív közvélemény sem fogadná el. A törvény és a többség morális érzéke között nem lehet túl nagy a szakadék. A többség elsősorban azért látja szükségesnek a média szabályozását, mert bizonyos tartalmakat veszélyesnek lát – ezt a problémát pedig orvosolni kell. Erre lehet alkalmas az a(z e blogban már említett) megoldás, hogy az egyébként minimalista törvény előírja a kritikus tartalmak kódolását, így mindenki maga döntheti el, milyen tartalmakat szűr ki, ha azoktól meg kívánja kímélni magát és gyermekeit.

A minimalista médiaszabályozás elvének megfogalmazása talán mégsem teljesen hiábavaló, mert egy olyan normatív keretet jelenthet, amelyhez a létező szabályozást viszonyítani, mérni lehet.

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://cenzuraregiszter.blog.hu/api/trackback/id/tr424477564

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Médiahatóságra nincs szükség 2012.04.28. 15:30:01

Médiaszabályozásra legfeljebb annyiban van szükség, amennyiben a médiapiac tökéletlenül működik, vagyis bizonyos tartalmakról önmagában nem gondoskodik.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.