Van-e olyan, hogy gyáva színház?
Dorota Masłowska-Kabai Lóránt: Lángoló kerékpár
Rendezte: Kamondi Zoltán (Bárka színház)
Iványi György írása
Bizonyára Németh. G. Béla irodalomórái sem múltak el nyomtalanul – a tanár úr, később bölcsész-generációk professzora, némi 56-os munkástanácsozás miatt átmenetileg gimnáziumi katedrára száműzetett –, ám a színházat megérteni mégis az 1964-es év egy kegyelmi pillanatában kezdtem.
A szintúgy száműzetésben, a Nagymező utcai Petőfi-színház helyén működő Nemzetiben statisztáltam. Lear király. Básti Lajos, Kálmán György, Kállai Ferenc, Törőcsik, Máthé Erzsi… Történelem. Az enyém se volt rossz szerep: Lear testőreként, karddal a kezemben, át kellett ugranom egy asztalt. Kaszkadőr-gázsi járt érte, és a második kép után mehettem dolgomra.
Az ugye, hallatlan dolog volt, hogy Básti Lajos a társulat előtt instruáltassék, amint az is, hogy Major Tamás, az igazgató-főrendező nyilvánosan pofázzék bele a rendező, Marton Endre dolgába. Ám aznap Major megnézte az őszi szezon első Lear-jét, a szünetben hátrajött, és az öltöző-folyosón megállította Bástit. Én olyan jelentéktelen lehettem, arcomon a testőr-szakáll ragasztójának éppen lemosott maradékaival, mint egy ott felejtett kellék. Észre se vettek.
„Kérlek Lajos – mondta Major – nyáron te megint elfelejtetted, hogy ez a Lear egy faszfej.”
Bennem négy világ dőlt egymásra, nagy csörömpöléssel. Az isteni Shakespeare hatalmas Learjéről azt mondja az ország első rendezője a színész-királynak, hogy… Tiszteltem még a nagy embereket, akkoriban. Viszont már sejtettem, hogy a színház mindig üzen.
Major mondata azóta kicsírázott. Meg kell találni a kulcsot. Nem egysíkú a személyiség, bujkálhat benne sok minden, de a többi tulajdonságát se értem, ha nem értem a lényeget. Hamlet kallódó értelmiségi: művelt, okos, mindent ért, ám cselekedni nem tud, s ha mégis, csak bajt csinál. Macbeth-et imádott, ám roppant ambiciózus felesége rángatja a farkánál fogva. Henrik, amint királlyá szenteltetik, rögvest elárulja ifjúkora barátait. Prospero pedig, az elűzött zsarnok – a legsötétebb, Shakespeare gazdag gazember-kínálatából – három megmaradt alattvalóját szívatja: egyetlen rabszolgáját, kegyencét és a saját lányát. Aztán iparkodik vissza Firenzébe, rémuralmat csinálni. Még a pálcáját is eltöri, nehogy má’ másnak is hatalma legyen.
Az igazat mondd, ne csak a valódit.
Dorota Masłowska színműve a Bárkában, Lángoló kerékpár, eredeti címén „Megvagyunk egymással”. Arról szól, hogy dehogy vagyunk. Panel-prolik. Nehézéletű anya; elformátlanodott szomszéd-szerető; a net világába menekülő csúnya lány; egykori szépségéből és a polgári lét ígéretéből tolószékbe nyomorodott nagymama; az ütkop készüléken át egyetlen szobájukba tolakodó tévéceleb (Ónodi Eszter brilliánsan közönséges alakítása)… Jaj, dehogy lengyelek. Csak annyira, amennyire Lear, Henrik angol, Macbeth skót, Prospero firenzei. Itt élnek Gazdagréten, Káposztásmegyeren, Őrmezőn. S ha nem itt élnének – mifenének akkor bemutatni a darabot?
„Az angolok Angliában élnek és tudnak angolul, a franciák Franciaországban és tudnak franciául, de én csak Lengyelországba élek és csak lengyelül tudok” - panaszkodik a lány. Roppant hamisan hangzik ez az Üllői úton. És itt, ebben a néhány másodpercben megszólal egy nagyon halk hang a színfalak mögül: Magyarországon és csak magyarul… Olvass a sorok között.
Tudta a rendező, Kamondi Zoltán, hogy Masłowska darabja itt, csak magyarul és Magyarországról érvényes. Ha Lengyelországról szól, akkor nem érvényes. Ezért bízta meg Kabai Lórántot, hogy írja át a fordítást, írja meg a magyar változatot. Aztán a színház igazgatója, Seress Zoltán úgy döntött, hogy vissza kell lengyelesíteni a szöveget. A főpróba előtt egy nappal. A bemutató megmenekült. Teljesen feleslegesen.
Nem ezt a darabot próbáltuk – mondja nagyon szomorúan Kabai a prae.hu interjújában Balassa Eszternek
„A Lángoló kerékpár című előadás tényeket kíván felmutatni a mai magyar helyzetről és ennek közvetlen előzményéről, a második világháborúról” – írja a színlap. Mi van?
