2012. március 12-én a Magyar Nemzet Online munkatársa gúnyos hangvételű írásban elemezte a Cenzúraregisztert és más hasonszőrű honlapokat, köztük a Mérték Médiaelemző Műhelyét és az Emasát. Köszönet érte.
A szerző, Bíró Mátyás azon ironizál, hogy „diktatúrában élünk és kedvenc lapjainkhoz, pölö a Népszabihoz vagy a 168 Órához is csak szamizdatként lehet hozzájutni ... egyre nehezebb kijátszani a médiaterror és cenzúra éber őreinek figyelmét”.
Csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy ezek a gondolatok nem tőlem származnak. Én csupán azt állítom, hogy a sajtószabadság helyzete ma rosszabb Magyarországon, mint korábban volt, valamint rosszabb, mint a legtöbb kelet-közép-európai és szinte valamennyi nyugat-európai országban. Mint korábban írtam – kár, hogy ez elkerülte a szigorú recenzens figyelmét –, egy országban nem feltétlenül cenzúra vagy sajtószabadság van, mert a két végpont között számos fokozat lehet. Ezért szokták a sajtószabadság helyzetét a korábbi állapothoz és más országok párhuzamos állapotához hasonlítani, mint azt a Reporters Without Borders és a Freedom House is teszi.
Továbbá azt állítottam, hogy az Orbán-kormány a média fősodrát vonta a felügyelete alá. Az, hogy mit írnak a kis példányszámú napi- és hetilapok, valamint a honlapok, nem érdekli. Mindaddig ugyanis, amíg ezek működhetnek, nevetve mutathat rájuk: Mit akartok? Hát sajtószabadság van! Ha nem lenne, ti sem beszélhetnétek!
