2012. április 2-án délután 13 óra után kevéssel váratlanul lemondott Schmitt Pál államfő. Hibáját nem ismerte be, a felelősséget továbbra is másokra hárította, így az erkölcsi katarzis elmaradt. Arra hivatkozott, hogy a köztársasági elnök az egész nemzetet hivatott képviselni, ám személye ma nem egyesíti, hanem megosztja a magyarokat.
A HVG Online történelmet csinált: a harmadik (vagy már negyedik?) köztársaság történetében először fordul elő, hogy egy tényfeltáró riport nyomán egy magas rangú közhivatalnok – ahogy mondani szokták – „távozik a közéletből”.
Én meg tévedtem, amikor azt írtam a Cenzúraregiszterben, hogy az ügy még sokáig napirenden marad, és hosszabb távon megosztja és meggyengíti a kormánypárti erőket.
Ugyanakkor joggal hívja fel a figyelmet Tamás Gáspár Miklós ugyancsak a HVG Online-on közölt esszéjében arra, hogy a közt. elnök egy banális ügyön bukott meg, miközben számos más, az övéénél súlyosabb ügyet feltáró riport hatástalan maradt. Aránytalanság – írja –, hogy a gazdasági visszaélések, a szociális politika kudarca, a parlamentarizmus leépítése viszont következmény nélkül marad.