2012. január 8-án Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Távirati Irodának adott interjújában azt mondta, a sajtószabadságért aggódó vélemények teljes mértékben megdőltek, "hiszen az EU-n belül az egyik legélénkebb, ellenzéki szemléletű és kritikus beállítottságú sajtó Magyarországon működik".
Ugyanezen a napon Szigeti Tamás a szuveren.hu-n "Csók a halottnak" című írásában az alkotmánybíróságnak a médiatörvények kapcsán hozott, 2011. december 19-ei döntését értékeli. Kiemeli a médiabiztosi intézmény és a papíralapú sajtóra vonatkozó tartalmi rendelkezések megsemmisítését, valamint az újságírói forrásvédelem megerősítését, ugyanakkor rámutat arra, hogy a testület döntései jogtechnikai szempontból ellentmondásosak.
Még 2011. december 19-ei fejlemény, de talán érdemes a fenti írás kapcsán felidézni, hogy az alkotmánybíróság döntéséhez fűzött különvéleményében Pokol Béla alkotmánybíró úgy érvel, hogy: "Napjainkban [...] médiaszociológiai elemzések tömege mutatja, hogy a szervezett magánhatalmak tömegmédiumok feletti - és közvetve az emberek feletti - uralma jelenti a legnagyobb veszélyt a demokratikus nyilvánosságra. [...] a 'szennyezett', sőt a 'mérgező' sajtó- és médiatartalmaktól a 'fogyasztókat' ugyanúgy meg kell védeni, mint például a gyermekjátékok, az élelmiszerek, a gyógyszerek stb. esetében" (50. o.). Pokol szerint ez teszi indokolttá a sajtó- és médiaviszonyokba való erőteljes állami beavatkozást. Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy az alkotmánybíró által említett, de közelebbről meg nem határozott "médiaszociológiai elemzések tömegével" szemben az 1940-es évek óta, de különösen az 1970-es évek óta a médiahatás-vizsgálatok és a befogadásvizsgálatok szakirodalmában túlsúlyba kerültek azok, amelyek szerint a média közvéleményre és választói magatartásra gyakorolt hatás mértéke korlátozott, a hatás iránya pedig kiszámíthatatlan. Többek között Paul Lazarsfeld (The People's Choice, 1944), Joseph Klapper (The Effects of Mass Communication, 1949), Stuart Hall (Encoding/Decoding, 1973) és David Morley (Television, Audiences and Cultural Studies, 1980) sorolnak meggyőző elméleti és empirikus eredményeket amellett, hogy a média hatása plurális médiaviszonyok között nincs és nem is lehet meghatározó. Az érdeklődő alkotmánybírók számára további hasznos olvasmány lehet Steven Starker könyve (Evil Influences. Crusades against the Mass Media, 1989), amely a médiával szembeni társadalmi előítéletek történetét dolgozza fel. Ugyancsak ajánlott olvasmány Jonathan L. Freedman (Media Violence and Its Effect on Aggression. Assessing the Scientific Evidence, 2002), Harold Schechter (Savage Pastimes. A Cultural History of Violent Entertainment, 2005), és Máire Messenger Davis (Children, Media and Culture, 2010) munkája, amely a "mérgező" média mítoszát kérdőjelezi meg.
A 2011-es év történéseiről egyébként a Kreatíve Online itt közöl részletes összefoglalót Csuday Gábor tollából.
