2012. április 11-én arról tudósított a Szombat, hogy a Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője által tett feljelentés nyomán a Központi Nyomozó Főügyészség közösség elleni izgatás gyanújával nyomoz Baráth Zsolt jobbikos képviselő parlamenti felszólalása miatt. A képviselő még április 3-án tartott beszédében a tiszaeszlári vérvádat emlegette. Az antiszemita szöveg ellen tiltakozott az MSZP és az LMP is, Orbán Viktor pedig arról beszélt, hogy a kormány garantálni fogja a zsidó közösség biztonságát.
Miközben egyetértés látszik kibontakozni abban a kérdésben, hogy a gyűlöletbeszédet korlátozni kell, a parlamentben pedig különösen nem engedhető meg a rasszista nézetek hangoztatása, talán érdemes a legális gyűlöletbeszéd lehetséges előnyeire is felhívni a figyelmet. Ilyen előny lehet az, hogy a Jobbik az elmúlt hetekben szakított a korábbi, kétértelmű üzeneteinek gyakorlatával, és olyan megszólalásokat tett (a zsidókról és a homoszexuálisokról), amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy náci szellemiséget képvisel. A nyílt beszéddel könnyebb szembeszállni, mint a burkolt vagy kódolt üzenetekkel.
Előnye lehet a legális gyűlöletbeszédnek az is, hogy – úgy tűnik – a Jobbik nyílt zsidózása nyomán valamennyi fontosabb politikai erő közös platformra helyezkedett, ami egyfajta demokratikus minimum – közös, íratlan politikai normarendszer és nyelv – megszületésének halvány reményét veti fel. Ez pedig a neonáci párt elszigetelődéséhez, politikai karanténbe zárásához, és nem utolsósorban a szélsőjobb és a jobbközép szétválásához vezethet – valahogy úgy, ahogyan az 1930-as években a skandináv országokban is a külső és a belső náci fenyegetés felerősödése vezetett el a többi politikai erő összezárásához és a konszenzuskereső politikai kultúra kialakulásához.
Ezzel szemben a gyűlöletbeszéd tiltása valószínűleg supán tüneti kezelés, a probléma szőnyeg alá söprése volna, ami a gyűlölködést nem szüntetné meg, csak láthatatlanná – ezért még nehezebben kezelhetővé – tenné.
